Vállalkozni, ingatlant venni Floridában?
A blog mindig a saját véleményt tükröz. Lehet vele vitatkozni, kell is, hiszen sokfélék vagyunk, sokféle előélettel, tapasztalattal.
Van, aki járt itt, van, aki élt itt, van, aki most is itt él. Kontinensnyi ország, Florida és pl. Seattle között 5.000 km a távolság.Ha egy 5.000 km-s kört húzok Budapest köré, keletre Kazahsztán lesz, Északon valahol a jég birodalmába jutok, délre Csádba, nyugatra az Atlanti óceánba. Óriási különbségeket találunk ott is. Mind életvitelben, mind vállalkozási, lakhatási kultúrában.
Az iglutól a toronyházakig minden elfordul a Budapestről húzott körben. Nem minden jó itt sem és nem minden tökéletes Európában sem.
Florida?
Közhelyként mindenki hallott róla, hogy nyugdíjas állam. Az én véleményem szerint az amerikai és európai nyugdíjasok játszótere. Persze, lehetne ide statisztikákat hozni, hogy ők adják legfizetőképesebb keresletet, az életkor növekedésével még hosszabbra nyúlik ez az időszak stb...
A hétköznapokban azt látom, amit Magyarországon kevésbé, Európában már inkább: ha valaki eléri a hatvanat, attól felszabadul, és nemcsak a temetésére gyűjt. Persze, van miből, mondhatnátok. És költenek. Nem is keveset. Néha eszement dolgokra. 5-kor vacsora, 6-kor koktél idő, nyolctól zene vagy bingó, vagy BBQ a parton. És Sarasota este 10-kor bezár.
„kihörpintik boraikat, végét vetik a zenének, s hazamennek a legények”
Lakóparkok medencékkel, közösségi házakkal, teniszpályákkal, tengerparti BBQ helyek (melyeket a város tart fent) tele vannak emberekkel. Télen pedig indul az igazi haddelhadd, megjönnek az északi madarak, a snowbirdek. A hálaadásnapi pulyka után beülnek a kocsikba, felülnek a repülőkre, és jönnek. Költeni. Élni.
Ezért nincs Floridában vállalkozási adó. Ők a költéseikkel eltartják Floridát. És eltartják a vállalkozásokat, legyen az bármilyen. Takarítás, kertészek, benzinkút, fodrász, masszázs, nővér, étterem, élettervező ügyvéd (én sem tudom mi az, $100 nem adtam érte, hogy megtudjam) sok-sok utcányi orvos, mindenféle Care szolgáltatás.
De nem azt látom, hogy élet-halál harc megy szombat délelőtt a bevásárlókocsikért, egymás nyakában lihegve vásárolnak az emberek. Minden üzletben vannak, de nincsenek sorok. Mindenre és mindenkire van idő. Bemész az üzletbe (mobilos bolt pl.) jön egy fickó tablettel, felveszi a problémádat és majd a kijelzőn látod, mikor kerülsz sorra. Addig kávéznak, beszélgetnek, meccset néznek. Ha fél óra, akkor annyi. Nem sietünk sehova.
Ha kimész a városi parkba, nem az van kiírva, hogy fűre lépni tilos, hanem „This is your park”. Mert van holnapután is. Nem egy év alatt kell meggazdagodni. És nem a mutyival, ami elől én is eljöttem. A mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek attitűd elől. 31 év magyarországi vállalkozói lét után írom ezeket a sorokat. 30 éve nem aludtam olyan jól, mint itt. Lehet, érteni fogod, miről beszélek, ha azt írom, eltűnt a gyomromból a görcs, az állandó feszülés a vállamból. Itt senkit nem érdekel az akcentusod, mert mindenki valahonnan jött és arra büszke. Ha beszélgetsz valakivel, már mondja is, hányadik generációs amerikai, de a szülei innen és innen jöttek.
Ha tisztességesen dolgozol, adózol, egész egyszerűen normálisan élsz, jól fogsz élni és keresni a cégeddel. Bárki, akivel beszéltem, régebben itt élő kelet-európaival, mindenkinek egyöntetű volt a véleménye: a mi gondolkodásmódunkkal, szorgalmunkkal, ha betartjuk az amerikai szabályokat, egyértelmű a siker.
Tudtam, hogy Amerika gazdag. De ekkora töménységre én sem készültem fel. Aki vállalkozóként idejön Kelet-Európából lát réseket, kitöltetlen piaci szegmenseket. Nagyon sok dolog furcsa, pl. a bérelt lakásban/házban élés. Nem akarok statisztikákat ideidézni, találsz milliót a neten. Belénk otthon (legalábbis belém) kódolták, hogy legyen egy saját lakásod, házad, mert az a tiéd! És építettek még emeletet is, mert majd, amikor a gyerekek itthon maradnak, legyen helyük! De a gyerekek nem maradtak. És élnek a hatalmas házakban, amiknek gondot okoz a fenntartása, de az a miénk! (meg persze a banké, de az nincs a kerítésre kiírva) Itt bérel. Az iskola mellett, amikor oda járnak a gyerekei. Ha máshol kap munkát, akkor ott. Ha nem tetszik neki valami a környéken, elmegy onnan. Mert ki tudja fizetni. Első nekifutásra én is az gondoltam, itt csillióért vannak a magyarországi ingatlanokhoz képest az árak. És nem, néha olcsóbbak is. Persze vannak millió dollárosok, itt a szigeteken csak azok vannak.
Kérdeztem a helyieket, miért nem veszi meg, ha ráadásul van rá olcsó hitel? Csak megvonta a vállát, jó ez így nekem. Egy budapesti ingatlan ára, 30-40 millió Ft. És ki lehet adni 150-200.000 Ft-ért hosszútávra. Most nem megyünk bele Budapest belváros Airbnb miatt csillagászati lakásáraiba, az egy következő bejegyzés témája lesz.
Itt egy 30-40 millió forintos ingatlant ki lehet adni 300-400.000 Ft-ért. Kerestem a választ, de nincs. Itt így van. És ha így van, akkor miért ne használjuk ki?
