Hangoskodni másokért
A tegnapi estével elkezdődött a motorosok éves ereszd el a hajamat bulija. Méghozzá a 20. alkalommal. Mindezt pedig 8000 rászoruló emberért, 3 napon keresztül az Államok minden részéről.
Amerika az autó és motor rajongók egyik, ha nem a legnagyobb fellegvára. Itt nem veszik le a rendszámot azért, mert az acél felnit alura cseréli az ember, sőt. Itt mindenki szabadon hozzányúlhat a járgányához, kedvére tuningolhatja, festheti és alakíthatja és szerelhet rá led világítást.
Micsoda forgatag
Továbbá nem kell külön megemlíteni, hogy a motorok között az egyik leghangosabb a Harley, valamint ők az esemény főszponzorai is. Nekem még most is cseng attól a durrogó, csengő, zengő V block hadseregtől, amit tegnap durrogott az utcán. De volt itt régi Indian-ok hada, Triumph-ok garmadája, átalakított még inkább morcira faragott Hayabushák tömege és (az én szívemnek oly kedves) egyedül árválkodó Ducatti is. Nem volt kategória megkötés. Jött itt minden a choppertől a sportmotoron át a nagytestű robogóig és az Amerikára oly jellemző hosszú villás kiállítási tárgyakig minden. Kettő vagy három kerék nem lényeg, cafe racer vagy tura enduro, az nem számít, csak guruljon és legyen hangos, valamint csengjen és durrogjon! Ja és a legfontosabb, hogy fel lehessen ültetni hátra egy körre, egy szép menyecskét.
Bőrfejűek, déli zászlós kendővel ellátott vagy motorosrendőr, minden egy nagy színes forgatagban.
Kutyák minden méretben, színben és választékban, ruhával vagy sisakkal pórázon és anélkül.
Kisgyerekek, akik rendre megijedtek egy tisztességes gázfröccstől, fiatal csajok feszülős ruhákban, idősebb hölgyek bőrszerkóban és 50+os szakállas bőrzekés öreg amerikai medvék szivarral és Bud Lighttal.
Belvárosi őrület
Mindezt a Main streeten a belváros közepén, 3 sorban parkolva (ahol egyébként a hétvégi piac is szokott lenni), nyitott bárokkal, éttermekkel és galériákkal, miközben szólt a blues és a rock, na meg a kipufogók.
A régebb óta itt élők (vagy akik már mind az eddigi 20 alkalommal itt voltak) azt mondták innentől indul az igazi motoros szezon. Bár megjegyezném, hogy az idei 2 hetes tél alkalmával is simán motorra pattanna az otthoni cégvezér is és nem csak a robogós pizzafutár.
Külön kedvencem volt a néni, aki 78 évesen még mindig motorozik egy átalakított 3 kerekű Harleyn, amire virágok voltak festve, de a ruhájától a kulacsáig mindenre ugyan olyan. Imádni való, hogy itt mennyire tudnak élni. Mindezt onnan tudom, hogy éppen egy szakállas medve közölte ezt velem, akiről először azt hittem aprót szeretne majd kiderült, hogy Ő az esemény fővédnöke. Én marha előítéletes magyar….
A sör olcsóbb volt, mint otthon a belvárosban, a kaja minőségi, szemét semmi, a rendőr meg kedves. A benti dohányzás elkerülése itt úgy működött, hogy az ember átvette a régi angol hagyományt, miszerint, ha az egyik lába bent van ott kortyolgathatja a whisky-jét, míg a másik kint, akkor szívhatja a szivarját. Bár az idő és az elfogyasztott italok előre haladtával ez a dolog néha felcserélődött.
Ez a dajdajozás még csak a kezdet, mert a következő napokban motorosok töltik meg a várost, még koncertek garmadája vár ránk, valamint a gépszörnyek újabb és újabb hangos durrogásai.
Fura volt ez a dolog, mivel a belépés ingyenes volt, azonban a motorosoknak $20-t kellett fizetni, hogy kiállíthassák motorjaikat. De cserébe nevezhettek a motorépítő versenyre és bandázhattak más motor őrültekkel.
Jótékonyság része
Természetesen, mint mindig itt Amerikában, fontos része egy eseménynek a jótékonykodás. Most éppen a rászoruló veteránoknak és családjainak gyűjtenek. Ezért is lehetett látni olyan sok amerikai és Pow Mia (vietnámi veterán) zászlót.
Most pedig irány megnézni a legújabb Townhouse lakóparkot, hogy este megint csenghessen a fülem miközben felzúgnak a V motorok!
„Véget ért a móka mára, zárul Miki móka tára, de ha tetszett nemsokára vissza várhat” Addig is olvassátok el az oldalunkon található számos információkat például rövid és hosszú távú kiadásról, valamint a floridai ingatlanpiac alakulásáról. Találkozunk legközelebb Floridában vagy az interneten!
