Ahogy a múlt héten ígértük, írunk egy hosszabb posztot a még meg nem szavazott, csak terítéken lévő rövid távú kiadást szabályozó új felvetésekről.
A köznyelv általában a rövidtávú kiadásra AirBnB-zésként hivatkozik, pedig otthon is több elérhető ilyen típusú szolgáltatás van (pl.: booking). Amerikában pedig több, mint egy tucat ilyen nagyobb szállásfoglaló oldal van jelen. Csak, hogy néhányat említsek: VRBO, HomeAway, Flipkeys, Expedia, Hometogo, Vacasa, Onefinestay és még sorolhatnám.
Az ezen oldalakon hirdetett szállásokat nem csak azért választják a vendégek, mert olcsóbbak, hanem mert sok esetben kényelmesebb és otthonosabb, mint egy szállodai szoba. Bár kétségtelen, hogy a vendégek nagy része az alacsonyabb árat is kihasználja. De valljuk be, hogy kicsit jobban át lehet élni a meglátogatott város ritmusát egy olyan helyen, ahol a helyiekkel van körülvéve az ember, mint egy steril hotelszobában a főtérre néző ablakkal.
Én nagy pártfogója vagyok ezeknek az oldalaknak és nem csak azért, mert részben ezzel foglalkozom. Már több tucat AirBnB-s lakást láttam belülről a világ számos pontján és az én szívemhez amúgy is közelebb esik a helyiekkel együtt történő nyüzsgés, mint a Gucci bolt a hotel bejáratánál. De nézzük meg, hogyan is alakult Magyarországon ez a komplett iparág az elmúlt bő 6 hónapban.
Budapest belvárosi probléma
Az itt leírt tapasztalataim egy évtizedesek a budapesti legesleg belvárosabb részével. Éltem személy szerint éveket a bulinegyed szívében, V. kerületi sétálóutcán, vagy éppen a nagykörút tőszomszédságában. Pontosan ismerem előnyeit és hátrányait ezeknek a helyeknek.
Legnagyobb előnye kétségtelenül az, hogy minden közel van és jó a tömegközlekedés. Budapest belvárosának apró részletei lenyűgözőek. Azonban, ha az ember mondjuk korán reggel elindul futni a Margitszigetre akkor egy akadályfutással kezd a villamosmegállóig. Átszökken egy-egy előző nap meg nem emésztett gyroszon, téblábol a törött üvegszilánkok között és ismerkedik új emberekkel, akkor is, ha éppen nincsen hozzá kedve. Ezek nagy része igenis a turizmushoz, abból is a buliturizmushoz köthetők. Olykor komoly időbe telik parkolót találni, vagy éppen a tegnap este óta letört tükröd maradványait összekaparni, miközben a bérleti díjak másfélszeresek a külsőbb kerületekhez képest és a legtöbb ingatlan nem éppen a legkorszerűbb. Ettől függetlenül én imádtam minden pillanatát, mikor ott laktam.
Persze a budapesti lakásválságban jelentős szerepe volt az elmúlt 5 évben fellendülő rövid távú kiadásnak. 5 év alatt több, mint kétszeresére drágultak az ingatlan négyzetméterárak a frekventált helyeken, jelentős részben azért, mert rengeteg befektető és rövid távú kiadásra szakosodott ingatlankezelő jelent meg a piacon. Mert kétségtelenül nagy üzlet. Azonban szükség van lakásokra, ráadásul korszerű ingatlanokra, mert rengetegen döntenek úgy, hogy Budapestre költöznek vagy éppen ott laknak és valamiért fontos lett nekik a váltás. Valljuk be, hogy egy életét kezdő párnak nem feltétlenül kellene egyikük fizetését a lakhatásra költenie havonta, ha nem muszáj, márpedig jelenleg ez a helyzet.
2020 – A változás éve
2020 január elsejével kötelező volt regisztrálni az összes magánszállást a Nemzeti Turisztikai Ügynökségnél és a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ oldalán. Az NTAK oldalon kell január elejétől bejelenteni nem csak a szállásfoglaló nevét és személyes adatait, de az összes további vendégét is. Mindenkit, még azt is, aki időközben barátként érkezik és az elnyúlt sörözés végén mégiscsak a kanapén alszik, mert nem jutott haza saját szállására. Ilyen bizonyára tömegével fordul elő évente. Erről pedig sokszor maga a szállásadó sem tud.
A másik probléma, hogy a szállásfoglaló oldalon csak annak az adatait látjuk, aki lefoglalta az adott ingatlant. Ezután el kell kérni üzenetben a többi szállóvendég adatait is, amit ismerőseim gyakorlatából ismerve nem mindig egyszerű, főleg, ha egy komplett legény/leánybúcsú szekció érkezik egy kicsit elengedve magukat.
A szállóvendégek online regisztrációja 10-30 percet vesz igénybe minden foglalás után, mely az eddigiekhez képes jelentős adminisztratív terhet ró a szállásadókra.
Pár héttel ezelőtt pedig szigorítottak a csendrendeleten a VII. kerületben. Számos barátom akad, aki ott dolgozik vagy éppen üzemeltet vendéglátó egységet. Ők már korábban is arról panaszkodtak, hogy az idei év nem lesz sikerév. Azonban reménykedtek a fellendülésben. Jelenleg a vírus miatt még továbbra is a reménykedés marad, egy elég nagy plusz kiadással tarkítva, hogy megfeleljenek a rendeletnek. Sajnálni nem kell őket, mert azért amíg jól ment a bolt addig nem volt gond, most meg kicsit vámot szednek a réven, ahogy szinte minden ágazatban. Az biztos, hogy a jelentős kiadással szembesülő üzemeltetők most átgondolják jelenlegi üzleti stratégiájukat.
Most pedig jelenleg ugyan az zajlik az AirBnB-vel, mint zajlott pár éve az Uberrel. Csak most sokkal több mindenkit érint és sokkal nagyobb egyéni tőkéről beszélünk.
Alapvetően igaza van a kormánynak mikor azt mondja, hogy egyforma ágazatokra egyforma szabályozás vonatkozik. Ha a szállodáknak meg kell felelni adott szabályoknak akkor vonatkozzon ez az egyéb szállásásadókra is.
Igaza van a fővárosi önkormányzatnak is, aki a lakók érdekeit szeretnék szem előtt tartani és azt mondja, hogy szükség van szabad bérlakásokra Budapesten. Mert az ottlakók pénzéből takarítják az utcát, amire a helyiek azért jobban vigyáznak, illetve ahogy mások mondanák: Budapest a budapestieké!
Igaza van a szállodaszövetségnek, hogy versenyhátrányba kerülnek az olyan szállásadókkal szemben, akik egy részt feketén szereznek és ezzel ár előnyhöz jutnak miközben kevesebb szabály is vonatkozik rájuk.
Igazuk van a magánszállásadóknak is. Mivel ez egy olyan befektetési forma, ami mindenhol működik a világban kevés kivételtől eltekintve és nem ma kezdődött. Zimmer Feri is ugyan így vitte a boltot egy korábbi szakaszban csak most online van a jancsiszög.
Igazuk van a magánszállást üzemeltető cégeknek is, akik azt mondják, hogy a jelenlegi tervezet szerint nem lehet profitábilisen üzemeltetni egy ingatlant, ha egy évben csupán 120 napot (plusz esetleg 30-at) lehet rövid távon kiadni az ingatlant.
Igazuk van a budapestieknek, akik nem akarnak a befektetők miatt felhajtott árakon ingatlant venni vagy bérelni, miközben rendezetlenek a közterületek, mert nincs elég ember azok karbantartására.
És igaza van a Birmingham külsőről érkező legénybúcsú társulatnak, aki azért jön ide, hogy önfeledten szórakozhasson méteres fallosznak öltözve tütüben, mert a pénzét vihetné akár Prágába, Bécsbe vagy akárhová hasonló feltételekkel.
Ez egy olyan helyzet, ahol egyszerre van mindenkinek igaza és senkinek sem. Azonban ez egy zéró összegű játszma. Nem nyerhet mindenki. Persze recesszióban az erősebb lobbi, jobb kapcsolatok és az egyéni szinteken létrejövő csoportdinamika sok minden meghatározhat.
Ha úgy állnak a számok
Ha az ember az AirDNA-t böngészi, akkor az tűnik ki, hogy Budapesten 2019 március – 2020 március között csak az AirBnB-n 2 millió vendégéjszakát töltött közel 600 ezer vendég, mely hozzávetőlegesen 52 milliárd forint értéket tesz ki. Ebben nincsen benne a booking, szállás.hu és a többi csak az AirBnB.
Az MTÜ 2018-as adatai alapján 12,5 millió vendég érkezett a budapesti kereskedelmi szálláshelyekre, 30,9 millió vendégéjszakát eltöltve. Így ezek a turizmushoz közvetlenül hozzájárulva 6,9%-ot tettek ki a GDP-ből, mely közvetetten 10,7%. Ez egy igenis meghatározó része a magyar GDP-nek. Körülbelül a magánszálláshelyek hozzájárulása a magyar nemzeti össztermékhez 0,7%, míg az összes országimázsépítéssel reklámozott mindennemű művészet, szórakoztatás, és szabad idős foglalkozás 1,5%. Ha így nézzük, ez igencsak megsüvegelendő.
Ezen felül a bulinegyed és a ráépülő iparágak megközelítőleg 35-40 ezer embernek adnak munkát és megélhetést, melynek ezen korlátozások és a koronavírus járvány jelentősen keresztbe tesz. Persze lehet azt mondani, hogy azok az emberek, akik eddig AirBnB-ben töltötték az itt lévő éjszakáikat és a bulinegyedben szórakoztak, azok jövőre már a Ritz-Carltonban fognak kétágyas szobát bérelni, a Nemzeti Galériában fogják szürcsölgetni a Latte Macchiatót mandulatejjel, de azért ez nem mindenkire igaz. Csakúgy, mint Ibizára sem azért mennek a legtöbben, hogy ókori görög kézzel festett agyagedényeket vegyenek szemügyre, mert ez egyszerűen nem így működik.
Több jelenlegi terv is folyamatban van. A szállodaszövetség azt javasolja a kormánynak, hogy 120 napban korlátozzák az egy évben kiadható rövidtávú üzemeltetést. Azonban egy másik terv még kiegészítené azzal, hogy májustól augusztusig legyen a 120 nap és további 30 napot lehessen kiadni még szeptember-október viszonylatban. Ez a jelenleg 6-13%-os megtérülést lecsökkentené annyira, hogy a megnövekedett üzemeltetési költségekkel már ne lehessen profitábilisen üzemeltetni az ingatlant. Ha pedig 4 hónapig rövidtávon üzemeltetnek, 8 hónapig pedig kvázi ’hosszú’ távon, arra meg elég nehéz bérlőt találni. Már csak azért is, mert az egyetemistáknak 10 hónap a félév.
Amerikában kevés város szabályozza ilyen mértékben a piacgazdaságot. Azonban Florida középső tengerparti részén egyénileg a lakóközösség határozza meg a legkisebb kiadható időtartamot, mely azért jobb, mert így a saját lakóközösség dönthet egy adott lakópark életéről. Erről bővebb információt találtok mind a blogban, mind az oldal többi szekciójában, ezért nem is írnék róla bővebben.
Az biztos, hogy abban a formában nem marad a bulinegyed és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások, amik kiépültek a Vizoviczki birodalom bukása után, mint az elmúlt közel 5 esztendőben. Hogy ez milyen hatással lesz Budapest és az ország turizmusára már egy másik kérdés és majd hosszú évek után le fogjuk tudni vonni a tanulságot. Jelenleg az a biztos, hogy valakinek fájni fog. Mint mondtam, ez egy zéró összegű játszma, így elkerülhetetlen a piaci változás, ha belenyúlnak a rendszerbe.