Star Spangled Banner
Az Egyesült Államok egyik, ha nem a legfontosabb ünnepe a Július 4.-e. Bizonyára mindenki tudja, hogy ez a függetlenség napja (Independence day) ugyanis, ekkor sikerült Will Smith-nek megfutamítani az UFO-kat, akarom mondani kikiáltani az ország függetlenségét (ami ekkor még csak 13 kolóniából állt) a gyarmat tartó Britektől és hollandoktól. Azt már szerintem kevesebben tudják, hogy egy puszta véletlen miatt ünneplik ezt az ünnepet 4.-én és nem 2.-án.
Történt ugyanis, hogy John Adams (később az USA első alelnöke) levelet írt feleségének július 3.-án, hogy július 2.-át generációkon keresztül fogják ünnepelni a függetlenségi nyilatkozat aláírásának dátumát, hisz ez a ’Mindenható Isten jótéteménye’. Csak sajnos nem vette észre a keltezést az országalapító dokumentumon, amely (a kor logisztikai kihívásai miatt) július 4.-i dátum szerepelt. Sebaj több is veszett Mohácsnál mondanánk ezt mifelénk. Még aznap este 1776-ban a Brit csapatok Rhode Island-i Bristolban 13 ágyúlövést jegyeztek fel. Innentől kezdve pedig Philadelphiában minden évben reggel és este is 13 ágyúlövéssel köszöntik az ország eme nemes napját.
Két évvel később 1778-ban George Washington (az USA első elnöke és a függetlenségi nyilatkozat egyik legfontosabb letéteményese) nem csak ágyú-sortűzzel, de dupla adag rummal is megjutalmazta a katonáit. Nemes gesztus, mivel valahonnan innen eredhet a július 4.-i ünnep két legfontosabb eszméje: a füstölés (BBQ) és a durrogtatás (tűzijáték).
Egy évvel később éppen vasárnapra esett ez a jeles nap, ezért mivel sokan kevésbé voltak alkalmasak a nagy ünneplés másnapján a munkára, ennek következtésben (vagy éppen ezért) elkezdték hétfőn a nemzet jeles napjait ünnepelni. Mindegy 101 évvel később pedig a Kongresszus már fizetett szabadnappá is nyilvánította az eseményt.
Stars and stripes
Lévén, hogy az Egyesült Állomok egyik lefontosabb ünnepéről beszélünk a helyiek ennek mérten szokták ezt ünnepelni. Ugyan a dupla adag rumot már nem a katonák kapják, azonban a hazafias megnyilatkozások ezeken a napon sorra érik egymást. A politikusok nyilvános rendezvényeken és felvonulások garmadáján vesznek részt, reggel kiadós katonai parádék vonulnak sokfelé, délután baseball meccsek jelzik a nap fontoságát, a szarvasmarhák pedig előre félik e napot ellentétben a BBQ szósz gyártókkal. Talán az egyik legamerikaibb kifejezése ennek az ünnepnek mégis a Coney Island-en immáron 105-ször megrendezésre kerülő Hot Dog evő verseny. Érdekes egy története van, mivel még 1916-ban 4 bevándorló ezzel a módszerrel kívánat eldönteni, hogy ki a legnagyobb hazafi közülük.
Nem túlzás azt mondani, hogy az egész ország egy napra egy hatalmas amerikai zászlóvá válik. Minden, de tényleg minden és mindenki az Amerikai Egyesült Állomok színeibe és formáiba öltözik valamilyen módon földön-vízen levegőben. Érdemes egyszer személyesen is megnézni.
O'er the land of the free and the home of the brave
Boldog július 4.-ét Sarasota!
A tavalyi évben elmaradt a pandémia miatt, de az idén már megtartották a parádét és a tűzijátékot is országszerte.
Egész nap a parkokban szólt a zene, sültek a hamburgerek, készültek a taco-k, táncoltak, bár meleg volt. Az időjárás is kegyes volt hozzánk tegnap, elkerült az eső, ami pedig mindennapos vendég úgy délután 3 körül nyáron. Most a nyakunkba kapunk kedden egy trópusi vihart. Oké, oké, nem hurrikán, mert visszagyengült, de 6 inch, azaz kb. 180 mm esőt hoz egy nap alatt.
Sarasotában nemcsak egy helyen van tűzijáték július 4.-én, hanem több helyszínen és kb. ugyanakkorák. Én a belvárosba mentem, mert parádé csak ott volt. Este 8 órakor kezdődött és végtelen laza volt.
Sokan már délután kijöttek elfoglalni a helyüket az út szélén, kaja, a fák árnyékában ültek a Tommy Bahama székeken (mindenkinek ilyen van Floridában, ez legalább annyira kultikus tárgy, mint a George Forman a konyhában), fogyott a sör.
A parádé a zászlósokkal kezdődött, akik hozták az amerikai, floridai és a városi zászlókat. Utána a tűzoltók jöttek óriási piros járgányokkal, olyan tisztára suvickolva, hogy a légy lecsúszott volna róluk.
Nem voltak komoly kordonok, csak kihúzva egy sárga szalag, de senki sem ment át a másik oldalra.
Majd a rendőrök, mindenféle gurulni tudó eszközzel következtek, ezután a helyi kórház (Sarasota Memorial Hospital) nővérei. Ki gyerekkel, babakocsival, nővérruhában vagy anélkül. Talán őket tapsolták meg a legjobban érthető okokból.
A polgármester farmerben, fehér ingben. Csak úgy egyedül, lepacsizva az emberekkel, és mosolyogva mondta: Happy 4th!
Aztán mindenki: a helyi fúvósegyüttes, régi ruhákba beöltözött emberek, golfkocsival, gyalog, rokkantkocsival. Volt egy idős hölgy, akit az unokája tolt végig kerekesszékben. Mindenki mehet, nincs ellenőrzés, ha van egy kis papírzászló a kezedben és sétálsz, akkor meg fognak tapsolni és örülnek neked. Motoros brigád, a helyi teniszszövetség tagjai, a golfosok, egy óvoda. Bárki. Örülj együtt az emberekkel, legyen rajtad valami az amerikai zászló színeiből, még ha csak egy hajgumi is az.
Erre mondjuk a kereskedelem is rájátszik, minden boltban külön szekció van július 4.-e előtt a zászlóknak, különböző ’amerikás’ tárgyaknak. Minden játszik, a zoknitól a bögréig, de kutyajelmez is van (persze hűthető és kutyazokni, hogy ne égesse a meleg aszfalt a praclikat).
Kb. 1 óra volt a felvonulás és utána feltekerték a kordonszalagokat és mindenki átvonult a vízpartra, mert a tűzijátékot a vízről lőtték fel pontonokról. Negyedóra szünet és a sötétség beállta után elkezdődött a tűzijáték. 25 perc és akkora, mint otthon az augusztus 20.-i. Nézzétek el nekem, imádom a tűzijátékot, mint egy gyerek, tátott szájjal nézem mindig. Csodás környezet, a jacht kikötőben pálmafák alatt, melegben, csodás élmény volt.
Ahogy vége lett, sokan már csak az autónkért mentünk, mert a parkolóhely itt is kevés ennyi embernek egyszerre. Voltak, akik még maradtak táncolni, élvezni az estét.
Szóval így telik egy átlagos Július 4.-e Sarasotában.