Nem történt semmi különös. Legalábbis papíron nem. A nap felkelt, mint minden reggel itt Sarasotában, kicsit túl korán, kicsit túl fényesen. A szomszéd kutyája ugatott egy mókusra, a postaládába bedobták az ingyenes hirdetős újságot és a verandán már ott várt a szokásos párás meleg, amit az ember idővel megszokik, sőt, megkedvel.
Ez az a reggel, amit Budapesten soha nem éltem meg így.
Egy piac Floridában, ahol nem csak vásárolsz, hanem beszélgetsz
A Sarasota Farmers Market szombat délelőttjei nálunk szinte ünnepnapnak számítanak. Nem csak a friss mangó vagy a kézműves szappan miatt megyünk, esetleg azért, hogy a frissen pörkölt zöld kávé illata belenge a környéket, hanem azért, mert itt mindenki időt szán a másikra. A standok mögött mosolygó emberek állnak, akik tudják, melyik zöldség hol termett, és nem sietnek sehova.
Az egyik kedvencem Maria, a virágos. Mindig megkérdezi, hogy „a magyar barátnőd mit szeret jobban, a sárga vagy a fehér margarétát?”, pedig már háromszor elmondtam, hogy nem az én barátnőm, hanem a Handyman felesége. De neki ez így maradt meg és ez valahogy megnyugtató.
Miközben a helyi mézet és avokádót pakolom be a szatyorba, néha megállít valaki: ’Are you from Hungary? I have been to Budapest once!’ Ilyenkor pár percre Budapest is ott van velem a floridai délelőtt közepén.
A floridai életmód nem luxus, hanem ritmus
Sokan úgy képzelik el a floridai életet, mint valami trópusi luxus-videóklipet: pálmafák, sportautók, koktél a medencénél. De az igazi varázs máshol van.
A verandán, ahol reggel a párán át kisüt a nap. A kertben, ahol a mangófa árnyékában nő a bazsalikom. A szomszéd néninél, aki mindig áthoz egy szelet házi citromos pitét, ha több jutott.
Itt minden lassabb, de nem unalmasabb, egyszerűen csak más ütemű. Az ember megtanul figyelni: a madarak hangjára, a nap mozgására, az emberek valódi jelenlétére. Ez az, amit otthon sosem volt időm észrevenni.
Magyar szemmel - mitől lesz otthon egy floridai ház?
Az első időszakban sokat sétáltam a környéken. Néztem a házakat, a postaládákat, a kerti törpéket. Minden annyira más volt, de mégsem éreztem magam idegennek.
A mi kis házunk nem nagy főleg a hatalmas villákhoz képest a parton. De van egy verandája, ahol reggel kávézunk, egy tó a ház mögött és két jó nagy pálma a ház előtt. Egy kerti pad, ahol esténként megvitatjuk, hogy aznap megint nem csináltunk semmi fontosat, mégis jól esett minden perc. Ez az a fajta otthon, amit nem négy fal vagy négyzetméter árak határoznak meg, hanem az érzés, hogy jó megérkezni.
Ha te is csak egy kis nyugalmat keresel...
Azt szokták kérdezni: ’De tényleg lehet így élni?’ Én mindig azt mondom: lehet, csak nem mindenki meri elhinni, hogy megérdemli. Nem kell milliomosnak lenni hozzá. Nem kell tökéletes angoltudás vagy tengerentúli tapasztalat. Csak egy nyitott szív és egy kis kíváncsiság.
Mert Sarasotában minden reggel újrakezdhető. Egy kávéval. Egy piaccal. Egy ’hello’-val a szomszédtól. Ha egyszer átéled, többé nem akarod elfelejteni.